Vajon helyes, ha gyermekünket egészen kicsi kora óta arra neveljük, hogy szépnek kell lenni?

Amerikában tombolnak a gyermekszépségversenyek. Idősödő, túlsúlyos anyukák tanítják a négyéves lányaikat arra, hogyan kellessék magukat a színpadon. Természetesen a habos-babos ruha kellék és a több rétegnyi vakolat sem maradhat el. Több kérdés is felvetődik az ilyen szülőkkel kapcsolatban.

Talán hőn áhított régi vágyát akarja gyermekével beteljesíteni? Vagy megkülönböztetésre vágyik, az én kislányom a legszebb a világon. Ez kicsit több annál, mint amikor egy szülő egyetemre akarja járatni a lányát, jobb sorsot szeretne neki biztosítani. Hiszen ha neki lett volna rá lehetősége, kihasználta volna. De az ilyen gyerekek egyáltalán meglátják a lehetőségeket? Sokszor csak később tudatosul bennünk is, hogy az, amit elszalasztottunk, az lehetőség volt és azután könyveljük el magunkban, hogy mi bizony nem éltünk azzal a lehetőséggel. Pedig ott volt előttünk, csak akkor még nem láttuk. Tipikus fától az erdőt effektus.

És vajon belegondolnak-e ezek a szülők abba, hogy milyen törést okoznak gyermekük személyiségfejlődésének legkorábbi szakaszában. Talán köztudottnak mondható, hogy minden gyermek szép. De mi lesz, ha elkezd kamaszodni és eltűnnek a hatalmas kék szemek, az óriási szempillák és a helyes pisze orr? Hogyan birkózik meg egy ilyen kislány a testi változásokkal, vagy éppen azzal, hogy elmúlik a csodálatos királylány szerep?

Meglátásom szerint az ilyen szülő önző, csak önös érdekek vezérlik, és nem foglalkoztatja gyermeke helyes fejlődése. Nekik köszönhetően tovább fog nőni az elégedetlen, kezelhetetlen fiatalok száma.