A rádiózás története
Nézzék, a távíró nem más, mint egy nagyon-nagyon hosszú macska. Meghúzzák a farkát New Yorkban és a feje Los Angelesben nyivákol. Értik ezt? Namármost, a rádió pontosan ugyanígy működik: itt beküldik a jelet, ott pedig megkapják. Az egyetlen különbség, hogy itt nincsen macska.
-Albert Einstein-
Mi a rádió és hogyan működik?
A rádió egy hangot használó tömegkommunikációs médium. Beszélhetünk kábelrádióról, internetes rádióról és telefonhírmondóról is, amelyek mind azonos kategóriába tartoznak a hagyományos AM/FM vagy a digitális rádióval. A rádió az elektromágneses hullámok segítségével sugárzott jelek médiuma. Pontos megegyezés nincs azt illetően, hogy ki a készülék feltalálója. Nikola Tesla, Guglielmo Marconi és Alekszandr Popor egymástól függetlenül találták fel a szikratávírót. Az viszont bizonyos, hogy Marconi 1902-ben már tudott Morse-jeleket küldeni Milánóból. A mai rádiók elvén alapuló készüléket amerikai és angol tudósok találták fel.
Rádiózás Nagy-Britanniában és Európában
Az európai rádiózás modelljét a nemzetállamok keretei jelölték ki. A 20-as évek elején a nyugat-európai adók elindulása után közép- és kelet-európában a vevőkészülékek üzemeltetését nem engedélyezték. A helyi adások elindulása után is külön rádióengedély kellett a rádiók működtetéséhez. A kezdeti években néhány országban voltak kereskedelmi rádiók is ( pl.: Norvégia ), melyek tevékenységét állami monopólium bevezetése szűntette meg. Luxemburg kivételes példaként szolgált, hiszen az 1933-ban alapított Radio Luxemburg kereskedelmi rádió lévén számos európai piacra sugározta műsorát. A harmincas években angliai hallgatottsága vasárnaponként meghaladta a BBC-jét. Leginkább azért, mert tánczenét is sugárzott, amit a brit hallgatók a közszolgálati rádiótól nem kaptak meg. Írországban is működött olyan rádió, ami zenés és szöveges műsort kínált. Pályafutása azonban nem volt hosszú életű. 1921-re már több brit rádióamatőr is helyet kapott az éterben, de engedélyük maximum heti 15 perc sugárzás volt. 1922-ben megalakult a Broadcasting Company, melynek célja a folyamatos működés, illetve saját rádiókészülékük forgalmazásának fellendítése volt. Jogot kaptak előfizetési díj szedésére. 1927-ben megtették a parlamentnek felelős, de a kormánytól független közintézménynek, ekkor kapta meg a British Broadcasting Company, rövidítve BBC nevet. Reklámot nem sugározhatott és ez mind máig így is maradt. A kezdeti években nem adhatott hírt parlamenti vitákról. Ez annak érdekében történt, hogy megtarthassa pártatlanságát. Első igazgatója Lord John Reith volt, aki célul a hallgatók oktatását és felemelését tűzte ki Ebből kifolyólag a műsorpolitikában a vegyes műsorszerkezet elvét szorgalmazta. A műsorok rendezetlenségével és kiszámíthatatlanságával próbálta készülék mellet tartani az embereket. Kialakította a délkeleti angol kiejtéssel beszélő BBC-standard English-t, a bemondók pedig kizárólag szmokingban szólalhattak meg az éterben. Vegyes műsorával elvileg minden társadalmi réteget megszólított, sokak szerint viszont nem a hallgatók, hanem a kulturális elit értékeit és normáit képviselte. A kulturális paternalizmust a monopóliuma tette lehetővé. 1925-re a BBC már az ország 85%-án fogható volt. Ezzel a rádiózás terén Európában az élre került. A rádió elterjedése és népszerűsége az írott sajtó konkurenciájává vált. Ennek következtében a BBC-t arra a változtatásra kényszerítették, hogy nem sugározhat hírműsort az esti órák előtt. ( Addigra már mindenki megvette a maga délutáni napilapját. ) A II. Világháború felborította a békeidők megszokott műsorpolitikáját. A propaganda nem csak a nemzetközi piacra, hanem a belföldire is beszivárgott. A BBC két programját egyesítve megalkotott egy újat a fronton harcoló katonák részére.
A diktatúrák rádiózása
A II. Világháborúban a leghíresebb a náci Németország birodalmi rádiója volt. Ez biztosított helyet Hitler teljes propagandájának. A rádiós műsorpolitikáért Göbbels felelt. Ezzel a rádióval megvalósítottak egy a BBC-vel gyökeresen ellenkező típusú állami rádiót. Célja a teljesen egyoldalú tájékoztatás volt. Göbbels alapfilozófiája az volt, hogy ne csak egyszerű sztereotípiákat és szlogeneket közöljön, hanem érzelmeket is. Ezeknek a céloknak a megvalósulás érdekében csak német adásokat fogni képes rádiókat terjesztettek el a piacon. Nemzetközi piacon is kihasználták a rádió adottságait, hiszen propagandaműsoraikat 28 nyelven sugározták a meg nem szállt területeken.*
A Szovjetúnió rádiójának is hasonló propaganda szerep jutott. A szovjetek célja is a hallgatók távoltartása volt a külföldi rádióktól. Bevezették az olcsó, vezetékes rádiózást, melynek 1960-ig 31 millió előfizetője volt.
A magyar rádiózás
A magyar rádiózás története 1893. február 15-én, a Telefonhírmondó indulásával kezdődött. Tervezője, Puskás Tibor, egy külön termet is berendezett annak érdekében, hogy a szerkesztőség telefonon keresztül érintkezhessen a külvilággal. Kilenc telefon állt a tudósítók és gyorsírók rendelkezésére. Külön összeköttetésben volt a szerkesztőség a képviselőházzal. Az így beérkezett híreket feldolgozva és gondosan összeállítva kapták meg a felolvasók. A Telefonhírmondót Popper Sándor fejlesztette tovább, ő alakította ki a sávos műsorszerkezetet és az esti fő műsoridő színházi közvetítéseit is. Ez világszenzációnak számított, hiszen az addigi európai rádiók nem szolgáltak ilyen műsorral. Előfizetői száma nem haladta meg a tízezret ennek ellenére sem. Az I. Világháború után kezdődött a rádió leépülése. A vezetékek elavultak és 1923-ban egy hóviharban nagy részük tönkre is ment. A végső csapást a rádiónak a II. Világháború jelentette.
Az újonnan létrejött Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. Az MTI érdekeltségi körébe tartozott. A rádió első elnöke Kozma Miklós** volt. Működése alatt igyekezett a rádiót függetlennek tartani a politikai propagandától. Tanító, nevelő, de egyben szórakoztató funkciót próbált kialakítani, akárcsak a BBC első igazgatója, Lord Reith. Kozma Miklós ugyancsak nagy hangsúlyt fektetett a független nemzeti ideológiára is. Ezen alapon igényes komolyzenét és jazzt is sugárzott a politikailag elvárt nóta mellett. A 30-as évekre azonban a hallgatók száma csökkent, a rádiót elsősorban a fővárosi értelmiség, tisztviselő és kereskedő réteg hallgatta. A II. világháború eljövetele a magyar rádió számára is változást hozott. Az addig politikától független műsorokat felváltották a propaganda műsorok, amik élőben közvetítették Hitler beszédeit. 1944-ben betiltották a külföldi rádiók hallgatását is, ezzel a magyar rádió teljes egészében a diktatúra rádiójává vált. A háború után 1945-ben kezelhette újra a sugárzást a rádió, ám eleinte csak Budapest utcáin, hangszórókon keresztül volt hallható. 1949-ben sikeresen elindult két program, melyek Kossuth és Petőfi nevét vették fel.
rádiót sugárzott
**egyben az MTI elnöke is
Az 1956-os forradalom alatt a rádió bejelentette, hogy „hazudott minden órában” és felvette a Szabad Kossuth rádió nevet. Sorra alakultak ezután a vidéki szabad rádiók, melyeket később a szovjet csapatok hallgattattak el. 1959-ben indult a Szabó család, a rádió első szappanoperája, amely mind máig hallható.
1986-ban kezdte meg adásait a Danubius rádió***, ami az első magyar kereskedelmi rádió volt. Eredetét tekintve nem magyarországi közönségnek szánták. Három évvel később elindult az első budapesti kereskedelmi műsor, Calypso 873 néven. Főszerkesztője 2002-es megszűnéséig B. Tóth László volt. A Juventus rádió története 1988-ra nyúlik vissza. Ez a rádió volt Magyarországon az agresszív, kereskedelmi szemléletű, amerikai típusú rádiózás megteremtője. 1991-ben szólalt meg először a Tilos Rádió, még kalózrádióként. A Tilos Rádió kezdettől fogva a szubkultúrák, illetve a fiatalok rétegrádiója volt.1993-ban megszűnt a Szabad Európa Rádió sugárzása. Ugyanebben az évben született egy kormányrendelet, amely lehetővé tette a helyi, nem nyereségérdekelt rádiók működését. 1996-ban megszületett a médiatörvény és létrejötte után már lehetővé vált létrehozni kereskedelmi rádiókat. 1998-ban indultak el az első országosan fogható kereskedelmi csatornák: a privatizált Danubius rádió és a Sláger Rádió.
A rádió ma
A rádió ma a pillanat pragmatikus médiuma: szórakoztat a pillanat élvezetéért, informál a legfrissebb hírekről a pillanatnyi tájékozottságért. Ennyiben hasonlatos a mai laphoz, aminek csak a legfrissebb száma ér valamit. Nagyon kevés műsora van, az is a közszolgálati rádióban, amely maradandó értéket alkot, akár dokumentumként, akár fikcióként. A hangzó műsort alig tekintik igazi publikációnak, statisztikák mégis azt bizonyítják, hogy az emberek ( talán lustaság miatt ) gyakrabban kapcsolják be a rádiót, mint vesznek kezükbe egy újságot. Ez lehet következménye a felgyorsuló világnak, de akár az érzékek kellemesebb kielégítésének is. A rádió hallgatás minden napszakban kikapcsolódást jelenthet az emberek számára.
